Kreatív Kedd - The Rocky Horror Picture Show

Nagy meglepetés ért úgy egy héttel ezelőtt, mikor Klaudiától kaptam egy e-mailt, melyben meghívott a Kreatív Keddesek csapatába állandó tagnak. Már egyszer részt vettem a kezdeményezésben, mint vendégblogger (posztért KATT IDE), és nagyon élveztem az akkori témának a sminkbeli elkészítését, tehát nem is volt kétséges számomra, hogy igent fogok mondani a felkérésre :) Rettentően örülök neki! Szóval ezentúl az én alkotásaim is állandóak lesznek a Kreatív Keddek kapcsán, fogadjátok őket szeretettel!

A mostani téma a Rocky Horror Picture Show lett, aminek nagyon örülök, mert imádom ezt a filmet, annak ellenére, hogy nyáron láttam először. A dalok benne egyszerűen fenomenálisak (kedvencem a nyitódal ;)), a színészek fantasztikusak, kétségtelenül valami eszméletlen filmről van szó :) Igazából a filmben a meghatározó sminket Frank-n-Furter viseli, ami vérvörös ajkakból és füstös szemsminkből áll, de Magenta és Columbia a két "szolgálója" is hasonlót visel. Lényegében a mű eléggé sérti a közízlést, hiszen megjelenik benne a homoszexualitás, a transzvesztitizmus, gyilkosság, kannibalizmus mindez persze vagy rejtve vagy nyíltan látható benne, mondhatni, hogy annyira elvont és megdöbbentő, hogy az már jó. Valahogy én a filmtől kicsit elrugaszkodva, de a "drag queen" stílust meglovagolva próbáltam a sminkemet megálmodni, a végeredmény valóban egy eltúlzott, díszes szemsmink lett, pink ajkakkal, erős pirosítóval és rikító kék szemöldökkel.  Sajnos mire elkészült a sminkem, addigra már besötétedett, így minden trükköt be kellett vetnem, hogy a lehető legjobb minőségű képeket készítsem a végeredményről, szóval sajnos most ez nem lett olyan szép, mint általában, de látszik, hogy mit is alkottam. Nekem a szem nagyon tetszik, igyekeztem minél több mindent beletenni, hogy mozgalmas legyen az összhatás. Tehát van itt glitter, csillám, matt, fényes szemhéjpúder, és persze a szivárvány (majdnem) összes színe. Na meg persze nem maradhattak ki a drámai műszempillák sem... ;) Amúgy a szememhez a lila, fukszia és fekete színeket a Sleek Acid palettából használtam, az égkéket a Sleek Circus palettából, az arany a GDE Trophy Wife, a kék szemöldök színe a GDE Tattooed árnyalata, és a belső szemzugban lévő sárgás szín a GDE Dollhouse. Az ajkamon MAC Candy Yum-Yum és Calvin Klein egy élénk magenta rúzsa van.

Remélem tetszik az alkotásom, és kellően megalapozza a helyem a csapatban!

A többieké:

Klaudia

Kriszti

Zsófi

Sophie

Fruh

Suzy
Rita

Vendégblogger: Rebekkah (Everyday Makeup) 

(Ön)bizalom kérdése

Let yourself be free (forrás: Pinterest)

A modern kor illetve az emberi természet egyik legingatagabb, legtörékenyebb érzése a bizalom. A bizalom kiépítése, fenntartása szinte az egyik legrizikósabb feladat az emberi kapcsolatok kiépítése során, a legtöbb munkát igényli, ugyanakkor pillanatok alatt romba önthető. Mégis, van ennél egy sokkal összetettebb, érthetetlenebb érzés is, aminek a kiépítése még hosszabb időbe és kitartásba telik: ez az önbizalom. Az a fajta bizalom, amit saját magunk iránt táplálunk, ami ha megfelelően fel van építve, akkor megingathatatlan és megdönthetetlen. Kényes téma, mert igazából megfogalmazni is nehéz, hogy számunkra mit is jelent az önbizalom. Számomra a saját magamba vetett hitett jelenti, amitől nem tántoríthat el senki sem. Az, amikor ha kilépünk az utcára, nem szegjük le a fejünket, és bámuljuk a cipőnk sarkát, hanem felemeljük a fejünket, és büszkén, a saját értékeink, gondolataink, reálisan szemlélt külsőnk és képességeink tudatában megyünk végig az emberek között.

Számomra igazából az önbizalom jelenléte illetve hiánya sosem okozott napi fejfájást, sosem gondoltam rá rendszeresen. Viszont visszagondolva, 16 éves koromig rettentően bátortalan voltam, ami lényegében az önbizalom hiánynak is betudható. Az ok egyszerű volt. Volt egy ujjbegy méretű anyajegy az arcomon, amivel még kicsi koromban nem igazán törődtem, hiszen nem ért semmilyen sértés illetve nem kaptam megjegyzéseket miatta. Viszont, 12-13 éves koromban kaptam egy-két olyan bántó kommentárt, főleg fiúktól, amik nagyon nagyon rosszul estek. Ez teljesen félénkké tett, olyannyira, hogy a suli utáni hazabuszozás, ill. a buszra várás a többi gyerekkel félelmetes pontnak számított a mindennapokban. A hajam mindig hosszú volt, és mindig kiengedve hordtam, úgy hogy eltakarja az arcomnak azt a felét, amin az anyajegy volt. Sose fogtam össze, ha suliban voltam, és bár nem az osztálytársaim körében kaptam azt a pár megjegyzést, még sem szerettem mutogatni, mert sérülékenynek, védtelennek éreztem magam. Talán ennek az állandó bizonytalanságnak köszönhető, hogy még a mai napig is rögzült bennem egy kicsi ebből az érzésből és nem tudok olyan egyszerűen mély, baráti kapcsolatokat, ill. ismertségeket kialakítani. A legnehezebb időszak mégis a középiskolába kerülést követően jött. Új hely, új emberek, új iskola, új élmények vettek hirtelen körül, és be kellett illeszkednem egy számomra vadidegen közösségbe, egyedül, ismerősök segítsége nélkül. Talán az első ill. a második év eleje okozta a legnagyobb nehézségeket. Az anyajegyem még mindig a bátorságom útjába állt, ugyanakkor a régi barátaim hiánya is eléggé felemésztett, befordultam teljesen, és a saját kis világomban éltem, és a különc öltözékeimmel, a nyers, őszinte modorommal, a tartózkodásommal még inkább elszigetelve éreztem magam a többiektől. A fordulópont akkor következett be, mikor elhatároztam, hogy eltüntetem orvosi segítséggel ezt a velem született „hibát”. Szerencsére a szüleim sem akartak lebeszélni a dologról, és 2006 márciusában véglegesen eltűnt a kis folt. Az az érzés, mikor kiléptem az utcára úgy, hogy semmit nem kell szégyellnem, takargatnom, féltenem, felemelő volt. Onnantól kezdve gyökeresen megváltozott számomra minden. Kinyílt a világ, mondhatnám így is. Sokkal nagyobb önbizalmam lett, sokkal bátrabban viszonyultam másokhoz és nem féltem megszólalni, önmagam adni az emberek előtt. Egy teljesen új embernek érzem magam. És a sebhely az arcomon, bár nagyon halványan, de látható, ezeket az emlékeket idézi fel bennem. Arra emlékeztet, hogy valaha voltam sérülékeny, és bizonytalan, de mindezen igenis tudok változtatni, csak meg kell tennem a lépéseket.

Lehet nem ez a legjobb példa arra, hogy hogyan lehet felépíteni bennünk a magabiztosságot, és a történetemmel nem azt akarom mondani, hogy ha valami nem tetszik magadon, azonnal rohanj a szike alá, és szabasd át minden nem tetsző dolgot magadon. Nem. Rajtam is vannak még bőven olyan dolgok, amik nem tetszenek. Például hatalmas orrom van, amit Édesanyámtól örököltem. Hasban is eléggé húsos vagyok, és a fenekem se szép formás. Igen, senki sem tökéletes, és sosem lesz senki sem az. De ezeket a hibáimat elfogadtam, és együtt tudok élni velük. Az orrom egyedi, és a legnagyobb tömegből is ki lehet szúrni, de nem akarom megműttetni, mert a barátaim, szeretteim így ismertek meg, így szeretnek, és úgy mond az Édesanyámnak is így szeretnék tisztelegni. A hasam visszamaradt bébiháj, de le lehet dolgozni, ehhez nem kell a drasztikus eszközöket bevetnem, ha laposabb hasat szeretnék. A fenekemet a megfelelő farmerekkel tudom optikailag korrigálni, és ha edzek, formássá is tehetem őket. Amin magunk is tudunk változtatni, azon változtassunk, mert igenis NEM LEHETETLEN! Csak a saját akaraterőnk és kitartásunk szükségeltetik, semmi más. Viszont nem kell minden egyes általunk hibának vélt testi adottságot műtéttel korrigálni. Az orromon azért nem kívánok korrigáltatni, mert nem tartom egy olyan problémának, amivel foglalkoznom kellene, ráadásul a műtéttel az egyediségemtől fosztanám meg önmagam. Muszáj megbarátkoznunk a testünkkel, de csak is azon javítsunk, ami valóban visszahúz minket attól, hogy a lényünk kiteljesedjen. Nekem ez az anyajegyem eltávolítása volt, de lehet másnak ugyanez a mellimplantátum behelyezése, vagy az orr átszabása. Én minden ilyen dolgot csak addig támogatok, amíg azok valóban csak azt a célt szolgálják, hogy az illető magabiztosabb legyen, viszont nem szabad azt a pontot elérni, amikor a sok műtét már a természetesség rovására megy. Hiszen nem véletlenül vagyunk olyanok, amilyenek. Ezt a testet kaptuk, akkor igenis próbáljuk elfogadni azt, és reálisan szemlélni, ne akarjunk mindent, de mindent megváltoztatni rajta, ha nem muszáj.

Keressük magunkban a szépet. Igenis, üljünk le a tükörrel szemben és nézzük meg figyelmesen magunkat, ismerjük meg a kinézetünket. Mi az, amit szépnek találsz magadban? Én a szemem formáját szeretem, a szám is szépnek találom. Büszke vagyok arra is, hogy szép hosszú ujjaim és körmeim vannak. Még a nyakam hossza is tetszik. Meg kell látnunk magunkban a szépet, és azokra kell koncentrálnunk, nem az általunk csúnyának tartott részeinkre. Át kell rendezni a perspektívánkat és teljesen másképp viszonyulni magunkhoz, mint általában. Az emberek szeretik kínozni magukat, szeretik felemlegetni a hibáikat, szeretnek kifogásokat találni. Így kiemelik az összes rossz tulajdonságukat, adottságaikat és mások sajnálatát, esetleg ellenkezését használják fel arra, hogy kicsit jobban érezzék magukat a bőrükben. De ezek ideig-óráig tartó apró lelkesedések, és sosem fognak olyan önbizalmat adni, mintha saját magunk adjuk önmagunknak a dicséretet! Felejtsük el az önsajnálatot, ez a legrosszabb, amit tehetünk! Főleg, hogy az embertársaink ellenszenvét is kiválthatjuk egy idő után, ha folyamatosan a hibáinkról beszélünk. Senki sem szeret egy olyan ember közelében lenni, aki a negatív energiát árasztja a többiek felé.

Nem kell úgy kinézned, mint a kedvenc celebednek, ahhoz hogy szeressenek, és elfogadjanak. Ne akarj más emberek miatt megváltozni, ne akarj teljesen más ember lenni, mint amilyen vagy. Mindent magad miatt tegyél. Mindennek a kulcsa az, ha önmagad szereted. Ha szereted önmagad, az kivetül rád, az látszik az arcodon, a mozgásodon, a gesztusaidon. Ha szereted önmagad, az érződik a kisugárzásodon, és azt a többi ember is megérzi. Lehetsz „plus size” vagy törékeny, vékonyka virágszál…ha elfogadod önmagad, ha nem hagyod, hogy a belső démonok győzedelmeskedjenek, ha TESZEL AZÉRT, hogy jól érezd magad a bőrödben, akkor mindenki más egy olyan embert fog látni, akihez szívesen odamegy beszélgetni, és szívesen meg akarja ismerni. 

Én így próbálok élni, azzal a tudattal, hogy semmiben sem vagyok rosszabb a többi embernél. Tudom, miben vagyok jó, mit kell hangsúlyoznom, és mit kell elfednem az előnyök hangsúlyozása érdekében. A hátrányaim nem érdekelnek, mert nem lényegesek. Nem ezek határoznak meg. Ha magabiztosan rámosolygok egy emberre, biztos lehetek benne, hogy nem azért mosolyog vissza rám, mert nagy az orrom, hanem azért, mert látja, hogy a határozottság sugárzik belőlem. Igaz, sokszor magam is elbizonytalanodom, és vannak olyan napok, amikor nem érzem elég jónak magam semmihez sem, de nem rekedek meg azon a szinten, hogy sajnáltassam magam. Egy kis smink, frissen mosott haj, kényelmes ruha és helyreáll bennem a rend :)

Képek forrása: Pinterest

Tavaszváró Trópusi Szivárvány

Gondoltam, hogy amíg van egy kis szabadidőm, miért ne csinálhatnék valami színes, vidám sminket, ami kicsit közelebb hozza a tavaszt és a nyarat is:) Imádom a lilát, a rózsaszínt, így ezeknek az egyvelegéből indultam ki, majd adtam hozzá végül a többit és kész lett a nagy mű! Fontos "stratégiai" szempont volt még számomra, hogy lehetőleg a szemhéjon szereplő színek mindegyike matt legyen.

Az UD Primer Potiont használtam alapként, erre kentem fel a NYX Jumbo Eye Pencil Milk árnyalatát, majd szépen elkentem a szemhéjamon. A szempillám tövébe a GDE Slumber Party matt lilás tónusú rózsaszín árnyalatát vittem fel, egészen egy vékony sávban, utána elsatíroztam a Sleek Acid palettából egy matt középlila színt egészen a mélyítővonalig. E fölé a Sleek Circus palettájának rózsaszínes-pirosas szemhéjpúderét dolgoztam el, végül ugyanebből a palettából egy napsárga árnyalattal fejeztem be a színek rétegzését. 

A szemöldököm alá szintén felvittem a már említett Milk árnyalatot és erre tapogattam kevéske fehér szemhéjpúdert. Az alsó szempillavonalnál a Mediterrenaen palettából a Kiwi Zest nevű csillogó limezöld árnyalatot használtam, a vízvonalra pedig a NYX Slide On ceruza Azure türkizkékjét használtam. Végezetül több rétegben vittem fel a szempillaspirált, ami a Maybelline One By One féle, az arcomat az Avon Ideal Shade hidratáló alapozóval alapoztam fel, az orcámra a Benefit Georgia pirosító barackos árnyalata került. Az ilyen erős szemsminknél általában a számat is szeretem hangsúlyozni, de ez esetben nem így tettem. Helyette a MAC Cremesheen krémes szájfény Just Superb barackos rózsaszínes árnyalatát választottam.

Az eredmény: vidám, színes igéző szemek!

Dzsungel láz a körmeimen

Imádom azt az érzést, mikor belekezdek valamibe, ötlet nélkül, és kikerekedik belőle, valami nagyon szép és nagyon egyedi dolog. A mostani manikűröm is ennek az eredménye. Felkentem a Catrice Sold Out Forever zöldes, csillogó körömlakkját, és húztam a Lovely fekete dekorlakkjával innen is, onnan is csíkokat. Az eredmény egész vicces lett, engem kicsit a dzsungelre emlékeztet. :)

Egy csipet napfény - Heti inspirációs lista 3.

Végre már csak egy tárgyból kell levizsgáznom és hivatalosan is befejezem az utolsó előtti vizsgaidőszakom :) Azért még egy csipetke időm volt arra, hogy összeszedjem az e heti inspirációs listát :)

1.) Természetes szépség Louis Vuitton módra. Imádom ezt a sminket, annyira egyszerű, de gyönyörű!

2.) Lehet sokaknak sokkoló, de én imádom az ilyen BJD babákat :) Ez a darab valami csodaszépen van megmunkálva.

3.) Menthetetlenül beleszerettem a Naked 2 palettába... 

4.) Az biztos, ha egyszer saját lakásom lesz, hasonló stílusban fogom berendezni :)

5.) Lennék én is Chanel úrikisasszony :)

6.) Smink őrülteknek nem kell magyaráznom... ;)

7.) Ombré ajkak, csakis a bevállalósoknak!

8.) Jajj, ilyen frufrut szeretnék, hamarosan meg is valósul!

9.) Az álom esküvőmön én is ilyen csodában szeretnék pompázni :)

10.) Utolsónak pedig megint csak egy körmös képecske jöjjön:

Képek forrása: Tumblr, Pinterest

Á la Natúr egy kicsit másképp

Igazából minden úgy kezdődött, hogy Marie Antoinette ihlette sminket akartam készíteni, de valahogy nem jöttek össze az elképzeléseim, így lett ez a natúr smink. Nem látszódik, de például az orcámra elég erősen felvittem a pirosítót és így sem adják vissza a képek, mint ahogy szerettem volna, sajnos. Amúgy nagyon egyszerű az egész, szinte csak a Sleek Oh So Special palettáját használtam a szememre, de a szemráncba nem a külső V-től kezdve satíroztam el a sötétbarna színt, hanem a szemzugtól kezdve. A szempillámat pedig a MaxFactor kétvégű szempillaspiráljának arany színű spiráljával festettem ki. Az arcomon BB krém + Artdeco Fixáló púder van, pirosítónak Essence Sun Club matt bronzosítót és a Sleek Santorinit használtam. Az ajkam még ennél is nevetségesen egyszerűbb: egy ajándékba kapott cupcake formájú színezett sötétbordó szájfényt használtam, na és persze nem maradhatott el a Marie Antoinette-s szépségpötty... Most ez jutott mára, de igyekszem valami jobbat alkotni a közeljövőben.

YSL 2012 Tavaszi Kollekció ihlette körmök - Creamy Popsicle

Forrás: Google

Mikor megláttam ezt a kampányfotót azonnal tudtam, hogy a tavasz nincs már messze és véget érnek a kínszenvedéseim. Tulajdonképpen mindent imádok ezen a képen: a modellt, a sminket és a körmöket. Maguk a 2012-es tavaszi kollekció termékeit is egyszerűen nekem találták ki, a lila, citromsárga, babakék, a pasztelles színek el tudnak bűvölni :) A kampányfotón látható körmök valami gyönyörűek és pont eszembe jutott, hogy nekem is vannak itthon hasonló lakkjaim, miért ne használjam ki őket? :) Alapszínnek a Catrice - 520 Apropos Apricot árnyalatát használtam, a lila szín OPI - Grape a Fit, majd a Lovely fehér színű dekorlakkját is használtam, mert... hát mert miért ne? :) Ez lett a végeredmény:

Egy univerzális balzsam - Smith's Rosebud Salve

Forrás: Google

Én, az ajakbalzsamok Királynője, imádója és gyűjtője elmondhatom Nektek, hogy tíztrillió millió pici, illatos ilyen csecse-becsével rendelkezem. Most mégsem egy szuper extravagáns darabbal rukkolok elő, hanem egy olyannal, amiről merem állítani, hogy ha egyszer kipróbáljátok, soha többé nem eresztitek el.

A mai poszt főszereplője a Smith's Rosebud Salve balzsam, ami az amerikai nők körében méltán népszerű termék. Közel 100 éves pályafutásra vezethető vissza, színésznőktől kezdve a sminkeseken át kb. mindenki használja az "Álmok országában". A The Rosebud Perfume Company -t 1895-ben alapította George F. Smith, ami először kis "drogériaként" működött, majd szépen lassan kiterjeszkedett az egész országra. Legnépszerűbb termékük a Rosebud Salve, de kínálatukban megtalálható még epres, mentolos-rózsás, eukaliptuszos, "Brambleberry" (aminek nem tudom a magyar nevét, vagy hogy egyáltalán létezik-e ilyen gyümölcs, de ez egy kicsit áfonyás illatú balzsam), és vaníliás-csokoládés-mokkás változata is. Sőt, már mindezek tubusos verziója is kapható.

Az eredeti Rosebud Salve ajakbalzsam és a többi változata is egy fémdobozkában kaphatóak, az eredeti esetében ez egy kék-fehér fémdobozt takar, rajta a márkanévvel, a cég logójával és hátoldalán pedig egy rövid leírás található a használatáról. Maga a balzsam egy nagyon könnyű anyag, nem ragad egyáltalán, kicsit vizesebb, lágyabb állagú a megszokottnál. Az illata nekem elég furcsa, inkább mézes, mint rózsás, de egyáltalán nem fullasztó, az ajkakon nem érződik ez az illat. Színezete alig van, de inkább egyáltalán nincs, ami szerintem pozitívum, ugyanis ez 100%-san egy univerzális termék.

A sajátom közel 3 éve rendeltem meg, inkább kíváncsiságból, mint "szenvedélyből". Csak a kézhezvétel után, és egy kis internetes kutatás folyamán jöttem rá, hogy nem csak az ajkak ápolására alkalmas. Gondolom sokatoknak problémát okoznak az influenzás/náthás időszakok, és az állandóan száraz, piros orr. Nos, a Rosebud Salve a MEGMENTŐJE a náthától piros, "Rudolf" orroknak. Mikor először próbáltam, ledöbbentem, hogy a nátha lefolyása után mennyire puha  maradt a bőröm az orrom körül és pirosságnak semmi jele nem volt. Itt látszódik, hogy mennyire jó, hogy nem egy erősen színezett balzsamról van szó, hiszen nem hagy bármilyen foltot az érintett felületen, nem úgy mint a körömvirág krém, amitől minden egyes náthás időszak után sárga arccal mászkáltam otthon. A leírása szerint természetesen nem csak erre, de a pelenka kiütésre, a kisebb égési sérülésekre, a száraz kezekre és a körömágybőr puhítására is nagyszerűen használható. Én mondjuk eddig az orromon és a számon kívül másra nem használtam, de a tapasztaltak alapján egyéb területeken is biztosan megállja a helyét. Pozitívum még, hogy egy ekkora kis tégelyecske, melyben 22g balzsam van nagyon sokáig kitart, főleg azért, mert nem kell sokat tenni a kezelendő bőrfelületre annak érdekében, hogy hasson. 

Ár: amikor én vettem, akkor kb. $5 körül találtam az eBayen, de biztos lehet találni olcsóbbakat is, viszont a reális ár, ami biztos, hogy 100%-ig autentikus, az az előbb említett ár. Szerintem ez egyáltalán nem vészes, főleg, hogy nagyon sokáig kitart. Megvásárolható eBayen kívül még ITT és ITT is.

Mindenkinek csak ajánlani tudom, mert ha egyszer a kezetekbe kaparintjátok, nem engeditek el a neszesszeretekből :)

Ore Inspired - MAC Trend Report 2012 inspirálta smink

A napokban láttam Galambos Eszter honlapján a MAC 2012-es Trend Reportját, és annyira tetszettek az ott felsorakoztatott facechartok, hogy úgy gondoltam, elkészítem az egyiket. A kiválasztott stílus neve az Ore Inspired, ami a bronzos arc és a füstös szemeket helyezi előtérbe. Igazából én kicsit sötétebbre és jóval kontúrosabbra csináltam, mint amilyen a facecharton látható, de sajnos nem sikerültek a legjobban a képek. Mostanában valami iszonyatosan undorító a bőröm, így a tél vége felé járva rengeteg pattanás jön ki rajtam, nem győzöm kezelni az arcom a sok kencével. Szóval nem igazán lett olyan ez a smink, mint ahogy terveztem, de gondoltam, mindenképpen felrakom, mert annyira azért még sem szörnyű. Az ajkam viszont nagyon tetszik, és igazából baromi egyszerűen elkészíthető. A számat a Catrice Precision Lip Liner-rel, pontosabban a 030 Lost in the Rose Wood árnyalattal kontúroztam és satíroztam be (ez a kedvenc nude szájkontúrceruzám, imádom a színét, imádom hogy puha és krémes, a legtöbbször csak egymagában viselem :)), majd a Sleek Oh So Special lilás sötétbarna színével és egy vékony ajakecsettel egészen halványan kontúroztam kizárólag az ajkak körvonalát. Végezetül egy átlátszó szájfénnyel koronáztam a művet. 

Nagyon tetszenek ezek a facechartok, tényleg érdemes egyet, kettőt megcsinálni, ugyanis rengeteget gyakorolhat vele az ember és a fantáziája is szárnyalhat, hiszen nem kötelező egy az egyben elkészíteni az ott bemutatott sminket :)

NYX Slide On szemceruzák teszt

Ezeket még jó pár hónappal ezelőtt rendeltem, de eddig igazából nagyon lusta voltam róluk tesztet írni. Most eljött ennek is az ideje. Én igazából nagyon szeretem a szemceruzákat, főleg ha minden színben megtalálhatóak a sminkkészletemben. Hiszen sokszor egy lustább napon csak kihúzom lilával esetleg kékkel a szemem és máris nem annyira unalmas az összhatás, mintha csak simán kispiráloznám a szemem.

A NYX Slide On ceruzák nem kétséges, hogy nagyon hasonlítanak az Urban Decay 24/7 Glide-On (micsoda véletlen egybeesés!) szemceruzákra, amikről még az üveghegyen túl is csak jókat mondanak.Tehát a Slide On ezt a lovat szeretné meglovagolni, és egy olcsóbb alternatívát kínálni a szemceruzák szerelmeseinek. Amúgy az Avon Supershock Gél állagú szemceruzájához is hasonlíthatóak, csak itt természetesen nem csak a fekete és a barna színek közül választhatunk.

Az általam bemutatott 6 szín a következő:

• Golden Olive - bronz
• Pretty Violet - kékes fényű lila
• Azure - azúrkék
• Esmeralda - csillámló középzöld
• Jewel - mályva arany csillámokkal
• Tropical Green - smaragd sötétzöld

Golden Olive, Tropical Green, Esmeralda, Azure, Pretty Violet, Jewel

A tapasztalatom az, hogy lényegi különbségek felfedezhetőek a szemceruzák textúrájában, tartósságában is. A Golden Olive, az Esmeralda és a Tropical Green a legpigmentáltabb a hat közül, a legkönnyebben siklanak a bőrön, és a legtartósabbak is. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy a másik három rossz, mert amúgy szépen építhetőek, és gyönyörű színük van, csak kicsit megdolgoztatják az embert.

Balról jobbra: Golden Olive, Tropical Green, Esmeralda, Azure, Pretty Violet, Jewel

Pozitívum még az az ára. A Cherry Culture-ön most akciósan is be lehet szerezni $8 helyett $6.99-ért, de az eBayen még olcsóbban is találhatunk magunknak, a 6 db ára összesen $40 volt, ami igazán jó árnak számít (természetesen nem a mostani árfolyamon számolva).

A kollekcióban 18 szemceruza található, gyönyörű színekkel, bár én hiányolom a sárgát közülük :/ Nekem az ezüst és a fekete izgatja még nagyon a fantáziám, mert nagyon szeretem az ilyen lágy, krémes szemceruzákat, és egy fekete mindig jól jön :)

Jó barát, rossz barát, örök barát

Azt hiszem most érett be igazán ez a blog arra, hogy kicsit személyesebb jellegű posztokat tegyek közzé, és egyúttal az érzéseim vagy netalántán a véleményem is leírjam egy-egy sok embert érintő kérdéskörben. A személyes, csak magamnak blogolás igazából sosem ment nekem, bár volt számos személyes jellegű blogom az évek során, még sem tudtam őket naponta frissíteni, mivel igazából érdekes, izgalmas dolgok sosem történtek velem, vagy amik történtek azokat nem tudtam vagy nem akartam írásba foglalni. Kicsit bánom, hogy nem voltam kitartóbb és nem írtam le a napjaim, ugyanis nagyon jó dolog visszaolvasni ezeket a régebbi írásokat, bejegyzéseket és visszaidézni, hogy mit éreztem akkor, abban a pillanatban.

A mostani téma, a barátság. Számomra ez mindig is egy érdekes dolog volt, ugyanis kicsi korom óta vágytam mindig egy legjobb barátra, akiben megbízhatok, aki megbízik bennem, akivel hasonló a gondolkodásunk, akivel ugyanazt a zenét, ugyanazokat a filmeket szeretjük. És sajnos valahogy úgy nőttem fel, hogy bár voltak barátaim, úgy éreztem, igazából nincs legjobb barátom. Ez többek között azért lehetett, mert számomra egy fixa ideállá nőtte ki magát a "legjobb barát" szerep, és minden utamba kerülő emberre próbáltam ráhúzni, mint egy ruhát, de egyik emberre se passzolt az elképzelt méret. Mindig csalódtam, mindig becsapva éreztem magam, mindig megcsalva éreztem magam, és baromi féltékeny tudtam lenni, ha a kiválasztott barátnőm elkezdett más felé húzni. Általános iskolában és középiskola első 3 évében ez rendszeresen gyötört. Nem értettem, hogy miért nincs a világon legalább egy ember, aki önzetlenül a barátságába tud fogadni, és én leszek az egyetlen bizalmasa, nem csak egy a sok közül. Belém a pozitív gondolkodást nevelték, így mindig hittem abban (és a mai napig hiszek), hogy a dolgok, legyenek bármilyen rosszak is, jóra fordulhatnak. Szerencsére, nálam ez történt. 17 éves koromban leltem rá az igazi barátra, akiről tudom, hogy benne 1000%-ig megbízhatok, aki 1000%-ig megbízhat bennem, aki bár teljesen más karakterű, mint én, de nagyon sok mindenben egyetértünk, hasonló ízléssel rendelkezünk, és állandóan inspiráljuk egymást. A vele való barátságom döbbentett rá arra, hogy nem az igényeimmel voltak a problémák, hanem azzal, hogy eddig nem találtam meg egy emberrel sem azt az összhangot, azt a megértést, amit vele megtaláltam. Mert ő feltétel nélkül elfogad, és szeret és elviseli a hülyeségeim, és a forrongó mentalitásom, és elviseli a kirohanásaim, tudja, hogy ez ideig-óráig tart. És azt hiszem, ezzel le is írtam egy igaz barátnak a jellemzőjét.

Mindannyian ismerjük azokat a közhelyeket, hogy haverunk, ismerősünk lehet ezer, de igaz barátunk csak egy lehet, vagy kettő, de mindenesetre nagyon kevés. Talán az ember életében egy szerelem megszűnésén kívül a legfájóbb pont az, ha a legjobb barátja hagyja magára őt. Ez biztos számtalan emberrel előfordult már, így gondolom nem is kell elmondanom, hogy mennyire fájó lehet egy örök barátságnak mondott kapcsolat elvesztése. Hiszen egy mély barátság olyan, mint egy házasság. Örök hűséget fogadsz a másiknak, hogy jóban-rosszban vele vagy, támogatod és segíted őt, bármerre is megy. Csak itt nem papír alapú szerződés köttetik és nem gyűrűvel mutatjátok meg az "összetartozásotokat", hanem egy láthatatlan, kimondatlan kötelék köt össze Titeket. A kapcsolat alakulása, csakúgy, mint a házasságnál, a két félen múlik. Ha az egyik feladja a barátságot, megszakítja a kapcsolatot, nem akarja életben tartani a barátság lángját, a láthatatlan kötelék elszakad, és sose lesz összekötve már. Előttem pontosan egy ehhez hasonló történet játszódott le. A történetről röviden ennyit: A fent említett barátnőmön kívül (akit nevezzünk Z.-nek) volt egy másik barátom (nevezzük X.-nek), akivel így hármasban nagyon jó barátságot ápoltunk, de főleg Z. volt az, akihez a legközelebb állt X. hármunk közül. Z. és X. a legjobb barátok voltak, rengeteget találkoztak, nevetgéltek, mindent együtt csináltak, és szépen lassan mi hárman is egy minicsapatként kezdtünk funkcionálni, a kezdeti nehézségek ellenére is. Bár a hármasunk jól működött, X. legjobb barátja igazából mindig is Z. volt, és az összes titkukat megosztották egymással, és megismerték egymást. Csak hogy X. nem volt egy könnyű eset. Fiú létére olyan viselkedéssel áldotta meg a sors, ami elől bárki más hanyatt-homlok futott volna el. Viszont Z.  hátán fát is lehetne aprítani, zokszó nélkül tűrte X. bármilyen kirohanását. Így teltek az évek, míg egyszer csak beütött a krach a kapcsolatukban egyik pillanatról a másikra. Zajlottak az események, és Z. azon kapta magát, hogy hatalmas összetűzésbe került X. -szel, aki buta kifogásokat használva elvágta azt a bizonyos köteléket kettőjük között, olyan érveket felhasználva, ami nem állta meg a helyét, és nem indokolta egy barátság megszűnését. X. olyan könnyen hátat fordított Z.-nek, mint egy hajléktalannak a Keletinél. 

Igazából ez a kis történet csak nagyon nagyon ömlesztett változata az eredeti sztorinak, amit nem írok le, mert egyrészt hosszú, másrészt nem lenne egy tisztességes dolog X-szel szemben, bár mindazok után, amit mondott, megérdemelné, hogy kitudódjanak, mert mestere az emberek ámításának, nagyon jól olyanok kedvébe férkőzik, akiket hónapokkal ezelőtt nap, mint nap kibeszélt, és a most barátainak tartott emberek 90%-át elhordta már mindennek.

De mi a történet tanulsága? Egyáltalán van-e tanulság? Talán az, hogy az első jeleknél szakítsunk meg minden kapcsolatot egy olyan emberrel, aki a legjobb barátunknak adja ki magát, de nem viselkedik annak megfelelően, és a tettei nem ezt igazolják. Édesapám szokta mindig mondani, hogy abban ne bízzam meg sohasem, aki a legjobbat akarja nekem, és a legjobban be akar a bizalmamba férkőzni. Az igaz barát, nem akar a bizalmamba férkőzni, mert tudja, hogy nem kellenek trükkök, harc és édesgetés ahhoz, hogy beengedjem a szívembe. Másik fontos következtetés, ami levonható az az, hogy MINDIG beszéljük ki a problémákat! Ez igaz a párkapcsolatokra is. Ha a problémák nincsenek kibeszélve, attól még nem tűnnek el nyomtalanul. Természetesen a kapcsolatok velejárója a veszekedés, az egyet nem értés is, de ezeket az összetűzéseket, az okokat ki kell beszélni, különben már rossz alapokra helyeződik a kapcsolat. És mi van, ha már megtörtént a baj, és kibújt a szög a zsákból, vagy esetleg már visszafordíthatatlan, hogy egy barátság véget érjen? Egy gallyra ment kapcsolatot sem szabad fölöslegesnek mondani, hiszen minden ember a hibáiból tanul. Csak fel kell ismerni, hogy mik voltak a problémák, milyen emberi viselkedéssel volt dolgunk, így legközelebb a hasonló jelek sokkal könnyebben felismerhetőek, kikerülhetőek. Én semmilyen kapcsolatom (legyen az baráti vagy párkapcsolat) nem bántam meg, bármilyen rosszak is voltak. Mindegyiket egy tanulási folyamat részeként tudtam be, az Élet tanításaiként, aminek lehet így kellett történnie, hogy a későbbiekben ne fussak bele ugyanabba a csapdába, és ne sebeződjek meg még egyszer. Végezetül, engedjük el az emlékét, és ne emésszük magunkat a dolgon. Közhely, de... az idő mindent begyógyít.

Na de mi van azokkal, akik úgy érzik barátok híján vannak? Manapság az Internet egy eszméletlen nagy lehetőség arra, hogy a kapcsolatainkat építsük, és ezt igenis használjátok ki! Ott a Twitter, esetleg a  HotDog a fiatalabbaknak és gondolom még sok más közösség építő oldal, ahol biztos akad egy-két olyan ember, akivel megtaláljátok az összhangot. Van valami hobbid, esetleg kedvenc előadód, színészed? Keresd a fórumokat, fan clubokat, ahol biztos ráakadsz olyanokra, akik szimpatizálnak veled és a közös érdeklődés már okot ad a beszélgetésre. Én is már megjártam ezeket az oldalakat, és van olyan barátom, akivel így ismerkedtem meg, de a mai napig tartom vele a kapcsolatot. Aztán az Élet elég ravasz tud lenni, és sokszor pont akkor gurítja elénk a lehetőségeket, amikor nem is várnánk. Egy új munkahely, iskola számtalan alkalmat kínál arra, hogy barátokra leljetek. Esetleg egy új sport elkezdése is lehet egy barátság kiinduló alapja. Viszont az út egy mély barátsághoz nincs előre kikövezve, magunknak kell, a másikkal közösen kiépíteni. És ha úgy gondoljátok, hogy egyedül vagytok, gondoljatok arra, hogy legalább van tető a fejetek felett, van ételetek az asztalon, vannak szüleitek, akik nagyon szeretnek Titeket. Lehet ez így nagyon kevés és semmit mondó, de nekem sokszor adott erőt ahhoz, hogy ne hagyjam el magamat, és legfőképpen, hogy NE ADJAM FEL! Nem adtam fel, és hittem abban, hogy lesz nekem igaz barátom még ebben az életben, és beteljesült. De nem csak itt, hanem egy szituációban sem szabad feladni. Ha valaki feladja, akkor lemond a lehetőségeiről, és nem veszi észre azokat, bármilyen közel legyenek is.

Ne haragudjatok, hogy ilyen hosszúra sikeredett, kicsit elszaladt velem a ló, de muszáj volt ezt kiírni magamból egyrészt, másrészt remélem kicsi erőt tudok ezzel az írással nyújtani azoknak a fiataloknak, vagy bárkinek, aki úgy érzi mélyponton van barátság terén, hogy tudjátok, nem vagytok egyedül. Végezetül a következő idézettel szeretném zárni a soraim, amit még 17. születésnapom alkalmából kaptam Z.-től:

"Talán nincs is olyan, hogy jó barát meg rossz barát - talán csak barátok vannak, olyanok, akik az ember mellett állnak, ha megsérül, és akik segítenek, hogy ne legyen olyan magányos. Talán értük mindig érdemes aggódni, reménykedni, őértük érdemes élni. Talán még meghalni is, ha úgy kell lennie. Nincsenek jó barátok. Nincsenek rossz barátok. Csak olyan emberek, akik házat építenek a szívedben." (Stephen King)

Egy csipet napfény - Heti inspirációs lista 2.

Sajnos a vizsgaidőszak miatt nincs időm normális posztokat csinálni, de a közeljövőben nagyon szeretnék komolyabban foglalkozni a bloggal és lehetőleg rávenni magam, hogy több poszttal készüljek. Gondolkodtam azon is, hogy személyes posztokkal is jelentkezzek, megosszam a gondolataimat egyes témákkal kapcsolatban, bár ebben még nem vagyok biztos, hogy mennyire jó ötlet. Na de most rávettem magamat, hogy megírjam az eheti inspirációs listám. :) Hát íme:

1.) Gyönyörű ez a smink!! A halott menyasszonyos hatás valami fantasztikus!

2.) Ezen a héten egyre többször merült fel bennem a színes hajvégek gondolata, és az ilyen képek még jobban inspirálnak erre :)

3.) Számomra Dakota Fanning mindig az az ártatlan, kék szemű szöszke kislány marad...hihetetlen, hogy egyik pillanatról a másikra így felnőtt! (És imádom azt a vérvörös rúzst!!)

4.) A napokban már írtam Facebookon, hogy rátaláltam a beautylish.com oldalra, ahol bárki megoszthatja tapasztalatait, smink kreálmányait, terméktesztjeit másokkal. Itt rengeteg inspiráló sminket lehet találni, csak ajánlani tudom!! Ezt is ott találtam:

5.) UV smink... kinek ne tetszne? :)

6.) Gyönyörű modell, gyönyörű smink! Sajnos már vége az ünnepi hangulatnak, de ez a smink még egy kicsit visszaidézi :) Csupasz szemek és bordó ajkak..valami fantaszikus párosítás.

7.) Bárcsak lenn annyi időm, hogy ilyen csuda körmöket csináljak magamnak :/

8.) Imádom ezt a lányt! Jessica Harlow valami eszméletlen szép, és nagyon jól bánik (természetesen) a smink ecsettel! Nem értem miért vagyok mostanában oda a természetes hatású sminkekért.

9.) Mostanában megszerettem mind Lady Gagát, mind a stílusát. Nincs még egy ilyen stílusikon a Földön.

10.) Valaki szánjon meg egy IGAZI holografikus körömlakkal! Minden vágyam.